Az alkoholisták gyógyítása sokkal nehezebb feladat, mint gondolnád

Kisállatot tartani, különösen tengeri malacot, felér egyfajta lelki terápiával. A szőrös kis barátok rám legalább is kifejezetten megnyugtató hatással vannak az édes kis hangicsálásukkal, a buta kis szokásaikkal. Ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a tengeri malacoknak igazi kis klubja van, aminek szerény személyem is tagja, és ahol a kisállataink tartásán kívül számtalan egyéb dolgot is meg tudunk beszélni. Rengetegszer előfordul, hogy a közös csoportban olyan magánéleti problémák merülnek fel, amiben az idősebb, tapasztaltabb klubtagok nagyon szívesen nyújtanak segítő kezet. Vagy ha mást nem, hát tanácsot mindenképpen kaphat az, aki belép. Legutóbb az egyik ilyen felvetés igencsak szíven talált, mert egy személyes családi tragédia is fűződik hozzá. Az alkoholisták gyógyítása volt a téma, az egyik tag nagyon aggódik a férje miatt, aki egyre többször nyúl a pohár után, és nem tud mit kezdeni vele. Azért különösen fájó ez nekem, mert az apukám is az ital miatt hunyt el, így duplán érdekelt, hogy ki mit reagál.

Először sokan együttérzésüket fejezték ki, ez teljesen megszokott reakció. Ha egy közösségben felmerül egy ilyen súlyos kérdés, akkor azok, akik nem tudnak érdemileg hozzászólni, valahogy mégis kényszert éreznek rá, szóval a szolidaritásuk kifejezése a kiskapu. Ellenben meglepő, hogy mennyien jelezték, hogy valamilyen módon hasonlót már szintén tapasztaltak. Nem hiába mondják, hogy a kétmillió alkoholista országa vagyunk, elképesztő, hogy valamilyen baráti vagy rokoni szállal, de szinte mindenkinek a közelebbi körében fordult már elő ilyesmi. És az alkoholisták gyógyítása egyáltalán nem olyan könnyű feladat, mint azt sokan gondolják! A legtöbben szidalmazással, fenyegetéssel, mi több, erőszakkal próbálkoznak, de ez rendszerint csak még tovább mélyíti a függőséget. Ilyen módszerekkel lehetetlen valakit leszoktatni, ehhez már szakszerű segítség kell.

Viszont érdekességet is találtam a kommentek között, ugyanis valaki írta, hogy az ő férje is elég mélyre süllyedt a piában, viszont egy addiktológiai magánklinika elképesztően sokat segített neki a leszokásban. Be is illesztette ennek az intézetnek az oldalát, hogy bárki, aki hasonló cipőben jár, utánanézhessen. Nem bírtam a kíváncsiságommal, így én is felkerestem a felepulok.hu-t, és valóban, ténylegesen egy jól szervezett és felkészült leszoktató intézet képét találtam. Ez egy családi vállalkozásból kifejlődött intézmény, ahol az alkoholisták gyógyítása teljesen új módszerekkel történik. Ahelyett, hogy fél évre kivonnák őket a forgalomból, itt mindössze egyetlen hónapig tart az aktív kezelés, ráadásul korábbi, felépült vagy felépülőfélben lévő kezeltek bevonásával. Abszolúte reform módszernek mondható, idehaza páratlan újdonság! Tény, hogy nem a legolcsóbb eljárások egyike, de ha egy ember, ha egy szerettünk egészségéről van szó, akkor semmi sem lehet drága. Ha annak idején az apámat is ilyen helyen kezelték volna, valószínűleg még mindig köztünk lenne.

Kicsit elszomorodtam a sok rossz tapasztalat láttán, de azért kicsit meg is könnyebbültem, hogy ma már van szakszerű segítség, nem teljesen reménytelen a leszokás. Mint azt nem győzöm hangsúlyozni, az alkoholisták gyógyítása embert próbáló feladat, de olyan emberek számára, akik ugyanezzel a gonddal küzdöttek, ez egyfajta küldetés is lehet. Ha pedig ez a tudat megvan, az rengeteg erőt ad a folytatáshoz.